14.fejezet.Te vagy az egyetlen egy

Sziasztok meghoztam az utolsó részt .Kicsit hosszabb lett mint az összes többi  de remélem nem baj :DD

Kíváncsi vagyok a véleményetekre tudni akarom ,hogy mit gondoltok ezért kérlek írjatok megjegyzést ..:D és nagyon köszönöm ,hogy eddig olvastátok nagyon sokat jelent nekem <3 

( ajánlott zene :https://www.youtube.com/watch?v=lcUItESWYng)!!!!!

Amikor azt hiszed rosszabb már nem lehet jön az élet és megmutatja ,hogy igen .

-Harry nyisd ki az ajtót .!-üvöltötte Katy, Harry anyukája .

-Nyisd ki ezt a rohadt ajtót .Úgy csinálsz mint egy kislány .!.kiabált érzelemmentes hangon Troy .

-Baszódj meg .!!- Hallottam meg Harry komás fáradt és fájdalommal teli hangját amikor már az ajtóban álltunk Marievel .

Azonnal berontottam és Harry szobája felé kezdtem rohanni ahogy csak tudtam .Troy és Katy meg sem próbálták betörni az ajtót .Nekik meg sem fordult a fejükben ,hogy a fiúk mit művelhet odabent .

Mindenféle kérdés nélkül löktem el őket az ajtótól és amikor benyitottam ..minden amit láttam csak  a holtan heverésző gyermekkori legjobb barátom volt .Az a fiu aki annyiszor meg nevetettet és megmentette az életemet.Az a fiu akit elítéltek azért ,mert nem ismerték .

Odarohantam ,hogy leellenőrizzem a légzését ,de semmi .Próbáltam újra éleszteni ...de ő már nem jött vissza hozzám és Joshoz .
-Te megölted őt .!-üvöltöttem Troyal aki rezzenéstelen arccal nézte ahogy a fia holtan fekszik a padlón .
-Ezt a fiút  te nem ismerted.!Nem tudod ki volt ő ,nem volt jogod elítélni.Ezt nem ő választotta nem ő akart ilyen lenni ,de tudod mit  büszke volt arra ami .Mert képzeld el ...-kezdtem el  sírva ordítani .
-Szerelmes volt és őt is szerették .Szerette valaki aki most teljesen össze lesz törve .Attól ,mert neked nincsenek érzéseid másnak még lehet .És tudod mit ? jól mondta Harry Baszódj meg .!.
-Neked kéne most ott feküdnöd .-mentem hozzá közelebb és mutattam Harry felé.
-Meg sem érdemelted ,hogy apának nevezzen azt sem érdemled meg ,hogy élj .Dögölj meg -kezdtem el ütögetni majd erőtlenül térdre rogytam és sírni kezdtem ezalatt Katy mentőt hívott ..mintha tudna segíteni egy halotton .
Marie könnyes szemekkel odajött és átölelt próbált felsegíteni de  fel álltam egyedül és Troynak támadtam aki ki akart menni a szobából .
-Ez az menekülj csak el .!-szóltam utána.
-Könnyű tönkre tenni valakit igaz ? De nehéz amikor látod mit is tettél valójában ..
-Nem ..az én fiam nem meleg .!-mondta ugyan azt amit Harrynek mondott .
-Troy neked már nincs fiad .-Ráztam meg a fejemet.
-Te ezt nem érted ? Nem vagy képes felfogni ? ...-mentem hozzá egyre közelebb .-Fulladj meg .!Fulladj bele a homofóbiádba vagy megfújtalak én . .!-mosolyodtam el .
-Október kérlek .-ragadta meg a csuklómat Marie majd megrázta a fejét .
-Menjünk ...-folyt végig egy könny csepp az arcán .
Csak bolintottam egyet  ki akartunk menni de ekkor megjelent Josh az ajtóban .
-Sziasztok .Csak vissza hoztam ezt Harrynek .-mutatta fel boldogan Harry Nirvanas pólóját.
-Annyira sajnálom..-hallottam meg a hátam mögül Katy hangját .
-Mi történt .Miért sír mindenki ?.-jött be majd egyből Harry szobája felé indult mintha megérezte volna ...
Egyből meg is érkeztek a mentők is .
-Nem ez nem történhetett meg ...-térdelt le szerelme holtteste mellé könnyes szemekkel és remegő végtagokkal .Szinte éreztem ahogy a fájdalom felüti magát és végig járja az egész szívét és a világ megáll.
-Nem hagyhatsz itt .Kérlek .Szeretlek Harry! ...-üvöltötte majd ölébe vette Harry göndör kis fejét .
-Fiatal ember kérem engedje el .-ment oda az egyik mentős.
-Nem .!-üvöltötte majd még jobban szorította jelezve ,hogy senki sem veheti el tőle még a halál sem.
-Engedd már el a fiamat .!-szólt oda Troy .Nekem itt lett elegem .
-A fiadat ?.A fiad buzi egy hülye selejt tudod az akinek soha nem lett volna gyereke az akit rengetegen bántottak volna de büszkén mosolygott volna ,mert szerelmes volt .Miattad nincs itt többé.A te hibád .Neked van a legkevesebb jogod beleszólni ...!-üvöltöttem vele .
A mentősök kirángatták Harryt szerelme karaji közül ....és az én életemből.
Egyre kevesebb ember maradt aki ide kötött engem ...
Azt hiszem Marien kívül senkim sem maradt .
*************
Vissza mentünk a házunkhoz ahol ott állt Johnny autója egyből odarohantam és megöleltem újra sírni kezdtem.
-Harry...-nyögtem ki de tovább nem ment és nem is kellet mert tudta ,hogy mi történt .
-Tudom .-ölelt szorosabban .
-Miért nem mentél még el ?A gépünk fél óra múlva indul ?,.-szakítottam meg az ölelést.
-Pont ezért, mert az a MI gépünk egyedül nem megyek .!-jelentette ki majd mélyen a szemembe nézett .
Már tényleg nem volt miért itt maradnom ...Marie is elköltözik miért szenvednék itt tovább .
De ott van Molly aki nem szeretne engem nem akarok neki rosszat ....
-Menj vele Október ...-jött oda Marie és szorosan megölelt .
-Látni fogsz még megígérem .-nyomta a kezembe a nyakláncot amit még év elején vett el tőlem.
Hetekig sírtam ,mer az anyukámé volt ..de ő elvette és nem akarta vissza adni.
-Csak menj már -mutatott a kocsi felé .
-Hiányozni fogsz .-öleltem magamhoz.
-Mindennél jobban .-ölelt vissza .
****************
-Félek .!-jelentettem ki amikor Johnny háza előtt álltunk .
-Gyere .-fogta meg a kezem .
-Nem megy -tényleg nem ment a lábaim mintha leragadtak volna...
-Miért ?.-fordult felém és megfogta a másik kezemet is .
-Félek mit gondolnak majd mások.
-Csak lépj tovább és le se szard amit mások gondolnak .Tedd azt amit tenned kell ,önmagadért.-nyomott egy puszit a homlokomra .
Remegő térdekkel léptem be a ház nagy és fehér ajtaján ami mögött  egy vörös hajú  lány fogadott széles mosollyal.
-Apuuu.!-kiabálta lelkesen majd Johnny nyakába ugrott .
-Molly ő itt Október .-mutatott be a kislányának .Kezet nyújtottam neki ,mert nem tudtam mit kéne tennem,de ő csak elmosolyodott és megölelt.
Megfogta a kezemet és a gyűrűt kezdte el nézegetni .
 -Köszönöm,hogy szereted az apukámat.Remélem nem vagy olyan mint anyu aki csak összetöri a szívét és valaki mást is szeret rajta kívül!                  
-Nekem ő az egyetlen egy .-néztem Johnnyra aki édesen mosolygott ránk.
Hogyan is jutottam el idáig??
Egy lány voltam akit senki sem szeret az osztályban, akit senki sem ismer nem volt apukám..
Szerelmes lettem ,az emberek megszerettek vissza kaptam a legjobb barátomat és az apukámat.
Majd minden szétesett darabokra hullott körülöttem minden.
Elvesztetem az apukámat akim sosem volt igazán. A legjobb barátomat is elvették tőlem örökre ,aki megmentette az életemet de én nem voltam ott ,hogy segíthessek neki . A legjobb barátnőm és szinte a testvérem lett az a lány aki tönkre tette az iskolás napjaimat .Most van egy férjem és egy lányom Molly .
Azt hiszem az éltem nem pont egy tündér mese és nem is tökéletes ....de talán pont ettől különleges.

************Josh Wander*********

Nem telt el ugy nap ,hogy Harry ne hiányzott volna ...
Nem volt olyan este amikor nem sírtam magam álomba  a hangját hallva.
Nekem ő jelentett mindent ...
Nekem ő tanította meg,hogy fogadjam el magamat és a végén ő lett az aki bele halt a nagy elfogadásba.
Azt hiszem mindig is tudtam ...
Amikor először megláttam már akkor tudtam ,hogy ő lesz az aki megmenti az életemet ő lesz az én kis angyalom  aki pont annyira el van veszve a bűnben mint én.
Nem tudom ....
sosem fogom megérteni az emberek gondolatait .
És tudjátok mit ? Én nem is akarok olyan lenni mint ők .
Nem akarok ítélkezni jog nélkül mások felett .
Nem akarok gyenge lenni mikőzben azt hangoztatom mennyire erős vagyok .
Nekem sem volt felhőtlen gyermekkorom.
A szüleim nem fogadták el azt aki lett belőlem azt aki mindig is itt volt bennem leláncolva.
De ezek a buta láncok szilánkokra törtek amikor Harry rám mosolygott amikor kimondat a nevemet.
Ezek a láncok eltűntek amikor elmondat ,hogy szeret.
Az emberek lakat és láncok alatt tartottak engem a lánc volt az előítélet a lakat rajta pedig a gyűlölet .
Harry volt a kulcs ami kiszabadított ,de elveszettem ....
Amikor megláttam őt holtan a padlón heverve nem Harry-t láttam hanem az egész életemet .
Az egész életem meghalt vele együtt .
Nélküle már nem vagyok ugyan az ,nekem ő volt az a felem ami mosolygott ami nevetett.
Volt rengeteg álmunk...amik már csak álmok maradnak .
Megígértem neki ,hogy összeházasodunk pedig alig ismertem.
Azt mondta mindent megtesz ,hogy boldog legyek de nem ígér semmit.
Haza rohantam és a szobámba zárkózva sírtam ki minden bennem maradt érzelmet .
Az emberek megöltek .Megölték őt.
Azt hiszem ,nem fogok tudni újra szeretni .
De nem hiszem ,hogy kellene-e egyáltalán.
Tudom ,hogy sosem fogom elfelejteni hiszen minden nap mosolyára ébredek csak amikor kinyitom a szemem hirtelen eltűnik.
Minden este vele fekszem ágyba,de csak akkor látom őt amikor becsukom a szemeimet.
Még aznap este eljött hozzám Marie sírva ...
Nem értettem miért hozzám jön és miért nem Októberhez .
Elmondta ,hogy el kell menni Thatfordba ...ahhoz az emberhez aki kicsi korában megerőszakolta.
Egész este ott volt nálam és együtt sírtunk .Sosem gondoltam volna ,hogy ennyi mindenen ment keresztül.
Sosem ismertem még ennyire csodálatos és darabokra tört lányt.
Képes volt mosolyogni amikor a lelke már rég halott volt .
Azt hiszem pont annyira volt összetörve mint én....pont annyira volt szűksége valakire mint nekem.
Ahogy Október mi is elmenekültünk az életünk elöl.
Magam elől nem tudtam ,mert vagyok aki vagyok .
A múltam elől sem szerettem volna, mert eszem ágában sem volt elfelejtetni Harry hangját és mosolyát.
Marie pedig mindent megtett ,hogy Októberen kívül mindenki eltűnjön a múltat illetve.
Körbejártuk azokat a helyeket amiket Harryvel akartunk elmentünk oda amit együtt álmodtunk de én mással váltottam valóra Marie-vel azzal a lánnyal a suliból akiről azt hittem tökéletes élete van, de pont annyira elcseszett mint az enyém.Néha benéztünk Októberhez és mosolygott mindig mosolygott .
Terhesség 3 hetében volt, ott töltöttünk pár napot az emlékeket felidézve ,de sajnos rá kellet jönnünk ,hogy amit akartunk az sikerült ...mindent elfejetettünk kivéve Harryt és azt az emlékezetes kirándulást.
Az emberek mindig megtalálják azt akihez tartoznak ....csak idő kell.
Senki sem marad egyedül túl sok ember  van  csak ne ítéld el őket azért ,mert nem olyanok mint te.
Nem a te éledet nem a te dolgod ...
Lágy te az egyetlen egy aki kiáll és azt mondja "baszódj meg "

12. fejezet .Utolsó ?/csütörtök/

-Megjött Johnny .-rontott be a szobába Josh .

-Rendben .Akkor túrára fel.!-töröltem le a könnyeimet és tetettem a mosolyt ami talán most még erőltetettebben hatott mint általában .

-Nem .Te és a Johnny itt maradtok van mit megbeszélnetek .-mosolyodott el Marie majd ö is a könnyeimet kezdte el törölgetni .

Kimentünk az ajtóhoz ahol már ott állt mindenki a nagy hátizsákokkal és feltöltött telefonokkal .

Johnny oda akart hozzám jönni ,de félúton megállt mivel Marie-nek mondani valója akadt.

-Ma én leszek a túravezető .!-húzta ki magát büszkén .

-Ti meg beszéljétek meg amit meg kell .-mutatott Johnnyra és rám .Én csak lehajtott fejjel bámultam a cipőm orrát ,nem akartam látni a tekinteteket amik körbe vettek, főleg nem Johnnyét.

Harry és Josh már kézen fogva mentek ki az ajtón ami számomra rengeteget jelentett ,boldoggá tett ,hogy az én legjobb barátom boldog és az osztály nem ítéli el azért aki és ami.

Miért is kéne elítélni valamit amit nem ismernek ,nem értenek ?

Miért ha egyszer nem az ő életük akkor miért kéne bele szólniuk ?

Ez nem az én Harry-m választása volt ez nem egy orvosok álltam meggyógyítható betegség .

Miért kéne meggyógyítani ,azt ami tökéletes ugy ahogy van ?

Ez a csöppnyi boldogság elterelte a figyelmemet arról ,hogy életem szerelemével vagyok kettesben aki holnap ,már úton lesz Kaliforniába .

-Nem hagytad ,hogy befejezzem amit mondani akartam ...-kezdett bele és ezzel együtt indult meg felém.

-Talán három gyereked is van és 2 feleséged ohh vagy vámpír vagy ?.-kezdtem el gúnyosan találgatni.

-Vissza kell mennem Kaliforniába és igen, van egy kislányom 13 éves a neve Molly és beteg ,rákban szenved .Nem hagyhatom csak ugy ott az alkoholista drogos anyjával .Gyere velem Kaliforniába...-simította meg az arcomat .

-Miért nem mondtad ,hogy van egy lányod ?.-kérdeztem nyugodt hangon .

-Miért nem mondtad Soha .?.-emeltem fel a hangom ,de azért még kiabálásnak nem nevezném.

-Félem ,hogy akkor nem kellenék neked .-kezdte el kémlelni a földet .

Kezeim közé vettem arcát majd mélyen a szemébe néztem.

-Úgy nézek én ki mint aki nem fogad el ugy ahogy vagy ?.

-Annyira sajnálom ..-fojt végig egy könnycsepp az arcán majd még egy és még egy.

-Szeretlek .-súgtam halkan miközben ,meg csókoltam .

Ahogy egyre közelebb húzott magához a szívem egyre jobban darabokra tört.

És a kicsi szilánkok bele álltak a lelkembe ami már rég vérzik ...

Olyan volt mintha ez lenne az utolsó ugy éreztem bármikor eltűnhet.

A nappali padlóján kötöttünk ki félmeztelenül tovább már nem jutottunk pedig egy méterre volt a kanapé.

-Ne.!-jelentettem ki határozottan de valójában nem is tudtam mit akarok .

-Nem akarom ,hogy még jobban kötődjek hozzád ha soha többé nem látlak -magyaráztam komoly tekintettel ,de belül tudtam ,hogy csak magamnak ártok vele.Mindegy mit teszek .Ha megteszem bánni fogom ,hogy megtettem ..De ha nem ....

-Akkor nem jössz velem Kaliforniába ?.-kerekedtek ki a szemei .

-Nem tehetem .-hajtottam le a fejem ,nem bírtam a szemébe nézni féltem ,hogy elsírom magam és akkor nem tudok magyarázatot adni .

-Nem hagyhatom itt aput  most ,hogy részben vissza kaptam .Kell neki adnom egy esélyt bármennyire is próbálom gyűlölni nem megy ,mert ő az apám .Itt van Harry akinek nagy szűksége lesz rám amikor Josh össze törti a szívét amikor gúnyolódást  kap és a szüleinek sem meri egyedül elmondani .

Mariet sem hagyhatom itt aki kevesebb mint egy hét alatt olyan lett mintha a nővérem lenne .

Nem tehetem ezt velük ....- Ezek mellet az okok mellet ott volt az is ,hogy nem akartam a terhére lenni .Féltem ,hogy túl sok lenne neki ,hogy még én is ott legyek vele a kislánya mellet aki  csak 7 évvel fiatalabb mint én .Féltem attól is ,hogy Molly nem szeretne nem akartam tönkre tenni semmit ...

-Megértelek .-mosolyodott el .

-De minden esetre itt a jegyed .-vet ki a zsebéből egy repülő jegyet .

-Te már megvetted nekem ?.-mosolyodtam el .

-Már rég ...-nyomott egy puszit a homlokomra .

-Te tényleg szeretsz engem ...

-De még mennyire ..-állt fel majd nyújtotta a kezét ,hogy felsegítsen .

Nem értettem mi történik ,mert amikor felálltam ő letérdelt .

-Drága ,kedves Október Collins hozzám jössz feleségül .-mosolyodott el majd elővett egy műanyag rozsaszin szívecskés gyűrűt ...

-Nehéz kérdés -nevettem el magam majd a boldogság könnyeim is előjöttek , nem bírtam nem mosolyogni .Annyira édes és vicces is volt egyben ...a romantikáról már nem is beszélve.

-Igen .!-jelentettem ki komolyságot tettetve  és egyből ráhúzta a gyűrőt az ujjamról amit valami kislánytól lophatott ....

-Amikor megkérdeztem a kislányomat mit vigyek neki haza ....-kezdett bele könnyes szemekkel ,de ez valahogy nem volt olyan boldog könnyeső mint az enyém .

-Azt mondta ,hogy egy anyukát szeretne aki szereti ..-mosolyodott el .

-Oda adta nekem ezt a gyűrőt és azt mondta "apu ezt csak annak add oda akit tényleg szeretsz és szeret téged " -törölte le a könnyeit .

-Annyira sajnálom ,hogy nem mehetek veled -öleltem magamhoz ,de olyan szorosan mintha ez lenne az utolsó.

Nem tudtam mit tenni  cikáztak a gondolataim minden felé .

Én el szeretnék menni ,új életet élni vele és a kislányával .

De akkor mi lesz a régivel és azokkal akik fontossá váltak számomra ?

-Én is sajnálom .-csókolta meg a homlokomat.

El sem tudtam képzelni az életemet nélküle a hangja ,mosolya és a csókjai nélkül  ...

Tudtam ,hogy hiányozni fog és nem leszek boldog .De ez tűnt  helyesnek és jónak ...annak amit mások elvárnak .

Hiszen az emberek mindent elítélnek ,ha nem vagy olyan mint ők akkor nem is vagy ember .

A tökéletesre vágynak a tökéletes családképre .

De kinek mi a tökéletes ....

-Rettenetesen fogsz hiányozni....

-Te is nekem .-csillogtatta meg szemeit.

-Szóval Mrs.Depp elkíséri az urát zuhanyozni ?.-Próbált boldognak tűnni ,de nem volt az .Úgy tett mintha minden rendben lenne ,pedig minden szét volt esve .

-Természetesem .-indultunk meg kézen fogva a fürdő felé .

 **************

-Nem jössz be mellém?.-kérdezte kiskutya szemekkel

-Majd még meggondolom .-mosolyodtam el .

.-Csonkolj már meg .! .-jelentettem ki .

Úgy csókolt mint még soha olyan szenvedéllyel ahogy senki más nem tud.

Abban a pillanatban leeset ,hogy nem tudnék élni nélküle ...

De a gondolatot miszerint vele megyek, gyorsan kivertem a fejemből amikor berántott a zuhany alá és a kissé hideg víz meghozta az eszemet és elmosta azt amit a szívem akart.

-Utolsó csók ?.

-Sosem lesz számunkra olyan ,hogy utolsó .-vette le a pólómat majd szépen lassan minden egyes ruhadarabot ami rajtam volt .

13.fejezet. Mindennek vége ...

(ennek a képnek semmi köze ehhez a részhez xd )

-Mi történt tegnap ?.-kérdezte Marie a buszon ülve ami egyre csak közelebb és közelebb vitt ahhoz ,hogy ne lássam azt aki életet öntött belém .

-Megkért ,hogy menjek vele ...-kezdtem bele a kis történetbe .

-De hát ez fantasztikus  .-örvendezett .

-De nemet mondtam .-erőltettem mosolyt.

-Miért ?.

-Mert van egy kislánya Molly aki csak 7 évvel fiatalabb nálam .

Vigyáznom kell apura ,hogy többé ne veszítsem el.

Segítenem kell Harrynek amikor össze lesz törve .

És itt vagy te is ,nem hagyhatom itt azt aki végig segített mindezen 

Félek attól mit gondolnak majd mások ...-hajtottam le a fejem .

-Szard le mit gondolnak mások...!.-emelte fel a hangját .

-Anyu tegnap hívott ,hogy el kell mennem a nagybácsikámhoz ...

-Hova ?-.Egyszerűen nem bírnám ki ha ő is itt hagyna...

-Thatfordba ,nincs olyan messze.-mosolyodott el 

-De Kaliforniától igen ..-Vettem elő a jegyet a zsebemből.

-Vett neked jegyet is ?.-húzta fel a szemöldökét .

-Igen ,de nem lesz rá szűkségem .-fogtam meg és elkezdtem volna tépni de Marie kikapta a kezemből.

-Eszedbe ne jusson .!-ordított rám .

-Miért akartad eltépni ?.-vett lejeb a hangerőből.

-Ha itt van nálam akkor bármikor gondolhatok egyet és felpattanok arra a gépre.-magyaráztam.

-Akkor mégis menni akarsz ,nem igaz ?

-Akarok csak....

-Ahelyett ,hogy kifogásokat keresel, keresd meg az igazi okát annak miért nem akarsz boldog lenni végre .!-mondta dühösen majd bedugta a fülhallgatót a fülébe .

-Marie .-lökődtem meg a vállát.

-Mi történt ?.-vette ki a fülhallgatót.

-Eljössz velem hozzánk ?.-Azt akartam ,hogy apu lássa nincs ellenemre a dolog és legyen boldog ,ha tényleg ő az akit tud szeretni .

-Október én ....

-Kérlek .-vetettem be a kiskutya szemeket .

-Rendben .-mosolyodott el és a szemében megcsillant valami ...valami amit még eddig nem láttam azt hiszem ez az őszinte boldogság és szerelem ...

***************

-Ígérj meg nekem valamit ..-kezdtem bele amikor a házunk elé értünk .

-Bármit amit szeretnél ..-nyomott egy puszit az arcomra Johnny.

-Jahhj gyerekek ez már túl nyálas ..-forgatta meg a szemeit Marie .

-Azt ,hogy sosem fogsz elfelejteni .

-Soha -mosolyodott el erőltetetten majd végig folyt egy könycsep az arcán .

Ölelkeztünk egy darabig majd beszállt az autójába és elhajtott ...

Hirtelen üresség érzetem lett ,elment valaki az életemből aki az egész világot jelentette nekem .

Olyan érzés volt mintha egyenként veszteném el minden egyes csontomat és összerogynék..semmivé lennék .

-Apuu.!-rontottunk be a házba boldogságot tettetve ,de semmi válasz.

-Hol lehet ?.-nézett körbe Marie aggodalmasan .

-Itt egy levél .-vettem kezeim közé az asztalon lévő fehér borítékot ..

-Felolvasod vagy olvassam ?.-fordultam az ideges barátnőm felé .

-Olvasd .

-"Kedves Kimi.! Azt hiszem mindig is igazad volt velem kapcsolatban .Te jól tudod ki vagyok még ha én nem is.Bármi lesz mindig is a lányom maradsz akire nem tudtam eléggé odafigyelni .Nem tudtam ,hogy ez lesz és nem így akartam .De nem bírtam tovább itthon ,nekem nem áll jól ez a minta  apa szerep.

Tudom ,hogy még sokra viszed ...

Marie-nek add át kérlek ,hogy mindent nagyon sajnálok.

Én nem akartam őt megbántani ,de ilyen vagyok .Ha akarnék se tudnék elég jó lenni számára. 

Nem akarom őt is tönkre tenni .

Csak menekülök magam és a múltam elől új életet akarok ...

Nem mondom ,hogy viszlát ,mert akkor hazudnék soha többé nem fogsz látni és talán jobb is így" -probáltam tovább olvasni de a hangom elakadt és a könnyekkel teli szememtől semmit sem láttam csak Marie csalódott arcát miközben a könnyek ellen harcolt .

***************

-Ne sírj .Nem érdemli meg .-vigasztalt Marie.

-Inkább menjünk el sétálni .-mosolyodott el .

-Ilyen későn ?-kérdeztem még mindig zokogva.

-Jót fog tenni.-állt fel.

Elindultunk előre bár mi sem, tudtuk hova megyünk csak mentünk Harry háza előtt állt egy fekete autó megismertem ez az apukája Range Rovere. Sosem szerettem pont olyan volt mint apu .Nem voltak érzései.

-Az én fiam nem meleg .!-hallottam meg Troy mély hangját .

-Akkor apu  már nincs fiad .!-üvöltötte Harry ,amit egy hangos ajtócsapódás követett .

11.fejezet .Szeretlek/Csütörtök/

-Elmondtad ?.-kérdezte Marie reggel amikor még a szemeimet is alig tudtam kinyitni  nem ,hogy neki magyarázkodni..
-Nem...-hajtottam le a fejem és haraptam egyet az uborkás kenyeremből .
-És mit szoktatok csinálni ?.-kérdezte huncut mosollyal.
-Semmit .-pirultam el .
-Szóval még nem...?.-kezdet bele.
-Még nem .-nevettem el magam .
-Október, elmegyünk sétálni ?.-szólt oda Johnny letört hangon mintha valami baja lett volna ,pedig kb 2 perce amikor kikászálódtam mellöle az ágyból még jó kedve volt .
-persze .-kaptam be az utolsó falat uborkát .
-Sok siker .-súgta oda Marie.
****************
-Miért vagy ennyire szomorú ?-nyomtam egy puszit az arcára.
-Október ,én csak helyettesítettem a  töri tanárotokat .A kirándulás után vissza megyek Kaliforniába.
-Nem.-ráztam meg a fejem .
-Annyira sajnálom ..-próbált megölelni de ellöktem .
-Ha ezt eddig is tudtad ..-kezdtem el a kényszeres mutogatást .
-Akkor miért hagytad ,hogy beléd szeressek ?.-jöttek elő a könnyeim.
Olyan volt mintha egy láthatatlan kar szorongatná a torkomat és száz darabra törné minden egyes csontomat.
-Szeretsz ?.-mosolyodott el .
-Igen .!Miért mit hittél ?De most már teljesen mindegy .- törölgettem a könnyeimet amik akaratom ellenére is csak jöttek és jöttek.
-Nem mindegy .-ölelt magához .
-Kalifornia olyan messze van .-húztam közelebb magamhoz .
Erre már nem mondott semmit talán ,mert nem is akart .
Egész végig tudta ,hogy ez lesz és csak játszott velem mintha egy hülye videojáték lenne az életem és mások kedvük szerint szórakoznak vele .Ha ki írja majd ,hogy "Game Over " az csak is az ö hibájuk lesz elvesztik a játékot amit az életemnek hívok .
-Te tudtad ,hogy ez lesz .-szakítottam meg az ölelést.
-Kitudja ..lehet otthon vár a feleséged ,nem igaz ?Nem is ismerlek téged .Hagy békén .! Hazudtál nekem .Te is olyan vagy mint mindenki más .Gyűlöllek .!-üvöltöztem vele a közeli park közepén ahol csak mi voltunk és egy öreg néni.Megint becsaptak játszottak velem .Azt hittem fontos vagyok neki ,de nem ,mert ha az lennék már rég elmondta volna .
-Kérlek ...-próbált hozzám érni .
-Hagy .! -jelentettek ki dühösen majd elfutottam egészen a házig majd amikor beértem mindenki ott volt az ajtóban felöltözve hátizsákokkal .
-Mi a baj ?.-kérdezte Josh .Eléggé meglepett ,hogy ő volt az első akinek feltűnt.
-Jól vagy ?.-jött oda Harry majd magához ölelt amitől csak még jobban sírtam .
-Igen .-nyögtem ki alig érthetően .
Mindenki oda gyűlt körénk és engem próbált vigasztani olyanok is akik egész évbe nem is szóltak hozzám .
-Szólj Marie.-nek .-utasította Josh-t a göndör .
-Erős vagy .Gyönyörű vagy ....-vigasztalgatott Harry.
-Nem én nem vagyok az .!-emeltem fel a hangom és kezdtem még jobban sírni .A könnyek már szinte marták a szemet és olyan üres volt minden .Nem akarom őt elveszíteni hiszen még csak az enyém sem lehetett .
-Október .-lökött el mindenkit Marie és ölelt magához szorosan mintha ettől minden jobb lenne .
-Menjetek már innen! .-üvöltött rá a többiekre akik szót is fogadtak neki ,hiszen ő az osztály királynője .
-Mi történt ?.-nézet szemeimbe aggodalmasan .
De egyszerűen nem tudtam válaszolni ,rettenetesen fájt már csak bele gondolni is ,hogy nem lesz itt mellettem.
-Minden rendben lesz .-mosolyodott el Harry.
-Nem harry semmi sem lesz és nincs is rendben .Titkolózol előttem mikőzben tudtommal a legjobb barátom voltál .Miért nem mondod végre el ... ?.-akadtam ki .
-Egy hülye buzi vagyok .!-jelentette ki olyan hangosan ,hogy az egész osztály hallotta.
-Te meg kavarsz az apámmal .Régen utáltál engem és most hirtelen te vagy az aki a legtöbbet törődik velem .-fordultam Marie felé .
-Nyugodj meg ....-mondta halkan .
-Ne Mondd ,hogy nyugodjak meg ez a legrosszabb dolog amit mondhatsz .!

***************
-Vissza fog menni Kaliforniába .-meséltem el Marienek amikor az ölében sírtam ki minden bennem maradt könnycseppet .
-Akkor menj vissza vele .-ölelt magához még jobban.

10.fejezet .Szerda ./Mondd el/

-Nah elmondtad neki ,hogy szereted ?.-kikíváncsiskodott Marie a reggelinél .
-még nem ..-nyögtem ki .Pedig nem olyan nehéz csak oda kéne állnom és azt mondnom "szeretlek" könnyű kimondani ,de sok felelősséggel jár és mindent elronthat .
-Akkor tedd meg .-mutatott Johnny felé aki éppen kortyolt egyet egy üveg rumból .
-Nah mire vársz .-lökött meg .
-Nem még nem megy .-ráztam meg a fejemet .Eszem ágában sem volt neki elmondani mit érzek ...
-Mitől félsz ?.-kérdezte Marie .Aki egyik napról a másikra a legjobb barátnőmmé változott ,mivel Gemma eléggé elhanyagolt Matt születésnapja óta .
-Hogy mi lesz utánna...-hajtottam le a fejem .
-Nem fogod meg tudni mi lett volna ha...-kezdett bele meggyőző tekintetet bevetve .
-Ha most nem teszem meg ...tudom ..-mosolyodtam el .
-Ha sosem fogod megtenni -mondta komoly tekintettel és tudom ,hogy igaza volt ha rajtam múlik sosem fogja megtudni ..
-És miért nekem kell először bevallanom ?.-húztam fel a szemöldököm .
-Szerintem ő is pontosan ugyan ezt gondolja .-nézett Johnny felé.
*****************
Mára nem volt semmi betervezve ezért Marie-vel töltöttem az egész délutánt a szobájukban.
Rá kellet jönnöm ,hogy túl hamar ítéltem el őt még csak nem is ismertem ,de már meg volt a véleményem arról ,hogy milyen ember is ő .
Talán ha nem vagyok ennyire önfejű most nem itt lennénk...ahol most a semmi közepén a sok gondolattal azokkal a dolgokkal amiket el kellene fejetnem .
Néha ugy érzem ,hogy minden az én hibám de rá jövök ,hogy tényleg az enyém .
-Tényleg szereted aput ?.-tettem fel neki ezt a kérdést ami már elég régóta bennem van .
-Október kérlek.....-kezdett bele.
-Mi az ?.
-Nem akarok róla beszélni .-fojt végig egy könnycsepp az arcán .
-Annyira szégyenlem magam ..-törölte le a könnyeket amik egymás után jöttek és jöttek .
-Szerintem nem szeret engem .-erőltetett mosolyt mikőzben belül ordítani tudott volna .Tudom milyen érzés amikor próbálsz boldognak tűnni ,sebezhetetlennek és erősnek mikőzben távol állsz ezektől a tulajdonságoktól .
-Annyira sajnálom .-öleltem meg .Olyan volt mintha a rég elvesztett húgomat ölelgetném vagy  a legjobb barátnőmet akit már évek óta ismerek de nem ,mert én Marie-t ölelgettem és vigasztaltam ,azt a lányt aki mindig utált engem és ezt viszonoztam .
-Mi az igazi oka annak ,hogy kedves vagy velem ?.-szakítottam meg az ölelést .
-Amikor nálatok voltam ...-kezdett bele majd elakadt a hangja mintha nem kéne hallanom a folytatást .
-Mondd csak .
-Beleolvastam a naplódba .-hajtotta le a fejét .
-Én tényleg nem akartam és csak kerestem valamit amivel megtudlak bántani ,tönkretenni.De amiket ott láttam ....-kezdett el síni majd letörölte a könnyeket ,de teljesen feleslegesen ,mert újak jöttek helyettük.
-Októbert te minden apró boldogságot megérdemelsz .Erősebb vagy mint én valaha is leszek .Olyanokon mentél át amit más elképzelni sem tud ami egy horrorfilmnél is félelmetesebb és egy drámánál is tragikusabb . Sajnálok mindent amit ellened tettem és ha megbántottalak .
Ha vissza tudnám pörgetni az időt hidd el megtenném és nem hagynám ,hogy bántson ....-mondta teljes komolysággal .
-És melyik rész volt ami ennyire megfogott ,hogy kedves legyél velem ?.-mosolyodtam el ,mert egyáltalán nem bántam ,hogy bele olvasott a naplómba hiszen ha nem teszi akkor most nem itt tartanánk .
-Minden szó...-mosolyodott el .
-Most menj és mondd el neki mit érzel .-mutatott az ajtó felé.
-Nem hiszem ,hogy....-kezdtem bele.
-Menj már .-lökött meg .
-Rendben .!-jelentettem ki határozottan bár egyáltalán nem voltam az .

9.fejezet .Kedd.

1.Nagyon köszönöm a 12 féliratkozót *-*-*-*-*

2.Kérlek írjatok véleményt tudni szeretném ,hogy mit gondoltok a történetről .

..Jó olvasást <3 :D

Ahogy ölelgetett és azt mondta "soha többé" én elhittem neki .Tanán túl naiv vagyok ...de kit érdekel ?

Elhittem volna neki abban a pillanatban azt is ,hogy a fű kék ,hogy a ló tolja a tojást ,bármit amit mond .

-Ne sírj ...-szakította meg az ölelést és törölte le a könnyeimet .

Ahogy a könnyeimet törölgette, mintha mindent amivel megbántott eltörölt volna .

-Nem sírok .-ráztam meg a fejem könnyes szemekkel.

-Miért küldtél el ?.-kérdeztem fájdalmas hangon ,mert tényleg fájt visszaemlékezni rá.

-Féltem ,hogy mi lenne ha....

-De most már sosem fogod megtudni mi lett volna ha...-mosolyodtam el .

-Tudom .-hajtotta le a fejét majd csípőmnél fogva közel húzott magához szinte alig választott el minket pár centiméter .

-Ezt nem lenne szabad ...-ráztam meg a fejem mire lepetten kikerekedtek a szemei.

-Csak hülyéskedtem -nevettem el magam és megcsókoltam közben egyre közelebb húzott magához és egyre erősebben tartott mintha bármelyik pillanatban elrohanhatnék . 

-Ez fáj .-mondtam gyakorlatilag a szájába ,de ugy látszik megértette mert elengedett .

-Bocsi .-mosolyodott el.

*****************

-Harry nem akarja elmondani ,hogy meleg ...-meséltem neki a történteket .

-Marie pedig szerintem kavar apuval , bár tagadja ....-bújtam hozzá közelebb.

-Veled történt valami ?.-néztem fel rá .

-Csak hiányoztál .-mosolyodott el majd nyomott egy puszit az arcomra .

-Jó éjt Október .

-Jó éjt ...

******************

-Jó reggelt fiatalok .-Rontott be az ajtón Marie.

-Ki az ágyból .Turára fel .-rántotta le rólunk a takarót .

-A fenébe ,rajtatok ruha van ?.-dobta le a takarót csalódott tekintettel. 

-Miért mit vártál ?.-vette ki a szót a számból Johnny.

-Öhhmm..-vakarta meg a fejét Mare .-semmit .-mosolyodott el .

Johnny elindult össze szedni mindenkit a reggeli túrára ,de elég hamar vissza is ért a szobánkba .

.-Nincsenek meg a meleg gyerekek .-rontott be az ajtón aggodalmasan .

Én csak elnevettem magam annyira vicces volt ahogy mondta ....

-Megkeresem őket .!-jelentettem ki nevetést visszafojtva  majd elindultam felé .

-Csókolj meg .-fogta meg a csuklom amikor el akartam menni mellette.

-Tessék .-tejesítettem kívánságát .

*****************

-Ti meg mi a fenéét.....-kezdtem bele majd tátott szájjal bámultam tovább a kis szerelmespárt .

-Ez nem az aminek látszik ...-magyarázta Josh mikőzben felállt a térdeléből .

-Csak nem tudtam kicsatolni .-fogta meg az övét Harry .

-Ne nézz így ránk .-vörösödött el a kék szemű barátom .

-Most hagytam volna bepisilni ?.-húzta fel a szemöldökét Josh .

-Most ti engem akartok hülyének nézni ?...-indultam meg feléjük .

-Mikor akarod elmondni ?.-néztem Harry szemébe reménykedve abban ,hogy a válasz "Most" lesz.

-Nem értem miről beszélsz .-lépett egyet hátra .

-Túrázni megyünk .Johnny keres titeket ..-indultam meg az ajtó felé.

-Nincs kedvem .!-jelentette ki Josh.

-Johnny mérges lesz .-fordultam vele szembe.

-Akkor sem megyek .!-mondta olyan hangnemben mint egy öt éves aki nem akar óvodába menni .

-De jöttük buzikáiim ...-nézett be az ajtón Johnny sietősen majd el is tűnt .

******************

-Mondtam én hogy jó lesz ez ...-mondta Johnny lelkesen mikőzben izzadt volt és fáradt a sok dombon mászkálás miatt .

-Mikor megyünk haza ?.-kérdezte Marie élettelen hangon .

-Soká .-felelt Johnny határozottan .

-Fárad vagyok -hajtottam le a fejem .

-Gyerekek ,vissza megyünk.!-emelte fel a hangát majd mindenki a legnagyobb örömmel teljesítette a tanár úr parancsát .

-Ohh van térerő .-mosolyodott el Marie .

Láttam ,hogy irt egy üzenetet és közben  nagyon mosolygott ,biztos vagyonok benne ,hogy a címzett apu.

-Október ,neked vérzik az orrod .!-kiáltott fel Marie és elrakta a telefonját..

Johnny odarohant és előkapott egy zsepit pont mint egy hős, jó azért nem egy Superman  vagy Batman ..nem még annál is jobb .

-Jól vagy ?.-kérdezte aggodalmasan majd mindenki előtt nyomott egy puszit a homlokomra .

De nagy meglepetésemre senkit sem lepett meg a dolog...

-Most  már jobban .-mosolyodtam el.

.-oOOooohhh .-kezdett bele az egész osztály.

*******************

Amikor vissza értünk a túráról elmentünk felfedezni a falut .

Marie-vel követtük Harryt és Josht .Minél többet láttam annál biztosabb voltam abban ,hogy amit aznap este hallottam nem csak álom volt .

-Miért is lettünk mi ennyire jóba ?.-kérdeztem mikőzben egy kuka mögött bujkáltunk .

-Régen utáltál....-néztem rá .

-Miért ne lennénk jóba .-mosolyodott el .

-Nincs veled semmi bajom .

-De miért nincs ?.-ráncoltam össze a homlokomat .

-Mert kedves vagy és nem olyan aki ugrik minden szavamra .Nincs szükségem azokra akik azt mondják jól nézek ki akkor is amikor nem .Nekem nem kell többé olyan barát aki olyan mint én..-magyarázta és azt  hiszem tényleg komolyan gondolta .

-Mit érzel Johnnyi iránt ?.-ült le a földre kb ugy festhettünk mint két csöves de nem zavart leöltem mellé és neki támaszkodtam a kék kukának . 

-Szeretem -mosolyodtam el  akaratom ellenére .Ha csak rá gondolok ha belegondolok abba amit érzek ....

-Mondtad már neki ?.-érdeklődött .

-Nem .-feleltem 

-Nem ?.-kérdezett  vissza mintha nem hallotta volna.

-Nem de...-kezdtem bele a magyarázatomba amit akkor még ki sem találtam .

-Nincs semmi de .Most visszamegyünk és elmondod neki .!.-Állt fel határozottan .

-Majd este elmondom.-féltem neki elmondani féltem,hogy  ő nem így érez.Nem akartam elijeszteni a buta érzéseimmel.

8.fejezet .Hétfő .

-Szép kavicsok ,mehetünk haza ?.-fordultam Johnny felé ami csak megforgatta a szemeit .

-Ki építése Krisztus előtt 2500 körül kezdődött 2100 körül fejeződött be és a.... .-kezdett el okoskodni de ahogy szemit bámultam mintha minden hang megszűnt volna körülöttem ,nem is értem mi történt .

-Figyelsz te rám ?.-húzta fel a szemöldökét .

-Októbert mindig figyel magára ...-mondta Marie gúnyosan majd mindenki nevetni kezdett.

-Hé Harry csináljuk egy képet -szólt oda Josh a mellettem ácsorgó fiúnak aki széles vigyorral ugrott erre a kérésre pont mint egy kutya.

Mindenki képeket csinált  ezzel a pár kaviccsal én pedig a szendvicsemet tömtem magamba .

-Október beszélnünk kellene ...-jött oda Johnny.

-Nem kell .-mosolyodtam el mikőzben a szám tele volt uborkás szendviccsel.

-Elküldtél haza ...-kezdetem bele .

-Magyarázatot sem adtál ,hogy miért ...-emeltem fel a hangom és a kényszeres mutogatásom sem maradhatott el .

-Október .!-kiabált oda Josh .

-Nem érek rá .-válaszoltam .

-De ez fontos .!-mondta Harry és akkor már tudtam mit akarnak mondani .Végre elmondják ....

-Bocs mennem kell .-hagytam ott Johnnyt és izgatottan rohantam a kis szerelmespárhoz .

-Igen mondjátok csak .-mosolyodtam el szélesen .

"elmondjak ,úristen ."-mondogattam magamba.

-Csinálnál rólunk egy képet ?.-nyújtotta oda a telefonját Josh.

-Ez minden ?.-akadtam ki .

Ők pedig csak kikerekedett szemekkel bámultak rám .

-Tényleg nem akartok semmi titkot elmondani ?.-kérdeztem sejtelmes tekintettel.

-Öhhhm ..nem hiszem .-felelt  Josh .

-Mekkora köcsögök vagytok .-mosolyodtam el és vágtam egy "fuck you " fejet .

***********

-mindenki megvan ?.-kérdezte Johnny amikor a busz előtt létszámot ellenőriztünk..mint az oviba .

De komolyan ki képes elveszi annál a pár kavicsnál .?

-Szóljon aki nincs ..!-emelte fel a hangját Josh ,mindenki nevetni kezdett csak szerintem nem volt vicces .Ilyen retardált osztálytársak mellet nem csoda ,hogy kivagyok készülve.

Szépen lassan mindannyian felkerültünk a buszra .

Felsóhajtottam egyet és elterültem a helyemen .

-Leülhetek melléd ?.-jött oda Marie .

-Hát..persze..-feleltem zavartan .

-Kimi nem akarsz megismerkedni velem?..-kérdezte én pedig válasz helyett csak tátott szájjal bámultam -.,mert egy osztályba járunk és nem tudok rólad és a családodról semmit ...-magyarázta a "családodról" szócskát furán kiemelve .

-Hát apu elég agresszív és szerintem még sosem volt szerelmes ..anyukámba sem ...-kezdtem bele a kis történetembe.

-Elköltözött az egyik barátnőjéhez...-folytattam .

-Mit értsek az alatt ,hogy "egyik" ?.-kérdezte kicsit dühös és meglepett hangon mint aki nem akarja elhinni amit mondanak neki.

-Mindig van neki tartalék .-mosolyodtam el.

-Itt hagyott és csak néha jött haza ,de most ,hogy ugy döntött valami oknál fogva itt marad ,semmi sem változott minden olyan mint amikor kicsi voltam ..-hajtottam le a fejem .

-Milyen volt amikor kicsi voltál ?.-érdeklődött .

-Mindig bántott és nem csak szavakkal .-folyt végig egy könnycsepp az arcomon .

-Annyira sajnálom Kimi .-törölte le azt a kis könnycseppet ...de mi ez a hirtelen törődés ?

-Miért ?.-kérdeztem komoly tekintettel.

-Nem vagy még rá kész ,hogy tudd..-hajtotta le a fejét .

-Mit ,hogy kavarsz apuval ?.-kérdeztem rá mindenféle gondolkodás nélkül .

-Nem .!-nevette el magát .

-Úristen ..-nevetett tovább .

-Én ezt nem értem ...-ráztam meg a fejem .

-Majd megérted .-kócolta össze a hajam .

Mögöttünk ült Harry és Josh nagyon felfigyeltem az egyik párbeszédre .

-Nyisd ki az ablakot kérlek ..-mondta Harry elég érdekes hangon .

-Miért ?-kérdezte Josh .

-Meleg van .-felelt .

-Khhmm .Sugárzik belőletek a melegség .-néztem hátra  .Nem hagyhattam ki ezt a jó alkalmat .

Ők megint az értetlen fejet vetették be ,mintha tényleg nem tudnák miről is beszélek .

-Áhh mindegy .-fordultam vissza és legyintettem nekik egyet .

Olyan felszabadult voltam ,hogy végre nem abban a házban kellet lennem ahol gyermekként annyi szörnyűséget átéltem és ide még az emlékek sem követtek a pillanat képek sem villantak fel egész nap .

*****************

-Mindenki válasszon szobát ..-nyitotta ki Johnny a kis téglaház ajtaját ami tele volt virágokkal .

Amikor mindenki megtalálta a számára tökéletes szobát a tökéletes szobatársál én is keresgélni kezdtem.

...de semmi .Minden szóba tele volt és minden szóba csak két személyes volt .Kívülről nézve elég kicsinek tűnt  de most ,hogy látom elfért benne 9 szóba ,nem is olyan kicsi .

Már elég késő volt és jó lett volna találni egy szobát....

-Mi a baj Október ?.-ült le mellém a szőnyegre Marie.

-Nincs több szabad ágy .-erőltettem mosolyt.

-Nem néztél eléggé körül .-mosolyodott el és majdnem el is nevette magát ...

-Gyere .-állt fel és nyújtotta a kezét,hogy felsegítsen .

********************

-Elnézést a zavarásért -nyitott be az egyik szobába Marie ,de én nem mentem be inkább az ajtó mellet megvártam .

-Mit akarsz ?.-hallottam meg Johnny dühös hangját .

-Nem tudja merre van Október ?.-kérdezte Marie aggodalmasan .

-Miért ?nincs meg ?.-akad ki Johnny bár nem láttam de eltudtam képzelni a kétségbeesett arcát .

-Az egyik fiúhoz ment be ...-Mondta teljes komolysággal Marie már én is majdnem el hittem neki .

-Melyik szobába ?..-kérdezte dühösen .

-Ebbe .-rántott be az ajtón majd oda lökött Johnny karjaiba akin nem volt póló .

Érezem ahogy megkönnyebbül ,nagyon jó érzés volt ,hogy miattam lett ennyire ideges ....

-Nincs több szóba -hajtottam le a fejem amikor Marie kiment .

-Itt csak egy ágy van .-mutatott a francia ágy felé .

-Megint elküldesz ?.-kérdeztem gúnyosan .

-Soha többé .-ölelt magához szorosan .